A Parasztolimpia versenyszámai.
1. labdapattogtatás
2. tekézés
3. gombzúgatás
4. ostorpattogtatás
5. zsákban ugrás
6. patkódobás
7. rongylabda dobás
8. csutkavár építés
9. csúzlizás
10. abronyicán vízhordás
11. abroncshajtás
12. ugrókötelezés
1987-ben a honismereti diáktábor keretében Apátfalván, majd Csanádpalotán gyűjtöttem a népi játékokat. Az országos gyűjtőpályázaton második helyezett lettem. Ezért esett rám a választás egy játékgyűjtemény összeállítására.[2] Először egyedül láttam neki a tárgykészítő játékok gyűjtésének, s mint adatközlőt találtam meg Vargáné Antal Ilonka nénit, aki a munka során szerzőtársammá vált. A könyv összeállításának egyik motívuma az volt, hogy a játék összehozza a generációkat. Játszani mindenki szeret. Ebben a gyűjteményben Lázár Katalin rendszerezése szerinti tematikus rendben közöljük a játékleírásokat.[3]
Az első fejezetben a tárgykészítő játékok gyűjteménye található, ide soroltuk a felnőttek életét utánozó játékokat (járművek, fegyverek) és az eszközös ügyességi játékokat. A labdajátékok leírását is itt olvashatjuk, feleleveníthetjük a falhozverőcske és a tapsolásos labdajáték szabályait. Sport jellegű népi játékokkal zár az első fejezet. A második fejezetben mozgásos játékokat ismertetünk, az ölbeli gyerekek játékaitól az ügyességi és erőjátékokon, fogócskákon át a vonulásokig. A harmadik fejezet a szellemi játékok, beugratások, tiltó játékok gyűjteménye. A negyedik fejezetben találhatók a párválasztó kör- és társasjátékok. A mondókák az ötödik fejezetben kaptak helyet: természeti, növény- és állatmondókák, bölcsődalok a csúfolók mellett. A hatodik fejezetben a kiolvasók, kisorsolók következnek. A tél közeledtével különösen aktuálisak az utolsó fejezetben bemutatott téli játékok. A leírásokat képekkel, rajzokkal tettük szemléletesebbé, hogy a játékszerek minél eredetibbre, szebbre sikerüljenek.
Ez a gyűjtés sokoldalúan felhasználható. Tanulsággal olvashatják a mai gyerekek, hogy milyen leleményesek voltak nagyszüleik, szüleik gyermekkorukban, hiszen bolti játékszerek nélkül is boldogan játszottak az árokparton, szárkúpok tövében. A pedagógusok tengernyi ötletet találnak a technikaórák barkács foglalkozásaihoz. Egy csuhébaba elkészítése feladná a leckét, ám az ötödik darab már biztosan jól sikerülne. A testnevelésórákra is gondolva 30-40 mozgásos játékot is leírtunk, így talán ismét fognak a gyerekek gödöri rókát vagy falhozverőcskétjátszani. A gyerekeken és pedagógusokon kívül ajánljuk a könyvet az idősebbeknek is, akiknek az olvasás közben eszükbe jutnak majd a régi emlékek. Nagy előnyük ezeknek a játékoknak, hogy elkészítésükhöz nem kellenek drága eszközök, alapanyagok, gépek. Legtöbbször a kertben, udvaron össze lehet gyűjteni a hozzávalókat, s elkészítésük sem igényel különleges technikákat.
Ahogy gyűjtöttük, rendeztük a játékokat, összeállt a fejünkben egy program. Mi lenne, ha a játékok nemcsak a könyvformában lennének leírva, hanem a gyakorlatban is kipróbálhatók lennének? Először ötpróbának neveztük, s a fiúk ügyességi játékait szedtük egy csokorba: zsákban futás, ostorpattogtatás, rongylabdadobás, patkódobás. Végül összeállt egy 12 versenyszámból álló vetélkedő. Így keltek életre a játékok a faluban. 2005-ben Parasztolimpiát szerveztünk a falunapi programok keretében. A versenyszámok: ostorpattogtatás, patkódobás, abroncshajtás, ugrókötelezés, csutkavár építése, gombzúgatás, rongylabdadobás, tobozdobálás, zsákban futás, talicskázás, kötélhúzás, szekértolás. Fiatalok és idősebbek számára is élvezetes volt a rendezvény. Megfigyeltük, hogy a nagypapák legalább olyan ügyesen teljesítették a feladatokat, mint az unokák. Könnyű nekik, hisz gyermekkorukban ezt játszották reggeltől estig! A második Parasztolimpiát 2006-ban, a harmadikat 2008-ban, a negyediket 2010-ben rendeztük meg. Volt egyéni, családi, ovis, alsós, felsős kategória. A résztvevők száma egyre gyarapszik, sokan már előre gyakorolnak szüleik, nagyszüleik segítségét kérve. Így a népi sportjátékok nem felejtődnek el, a nagyobb fiúk megtanítják rá a kisebbeket.
2002 augusztusában Dédszüleink játékai címmel szerveztünk tábort az apátfalvi gyerekeknek. Honismereti és helytörténeti előadások, túrák és vetélkedők, szövés, fonás, csuhézás körjátékok, sportjátékok – mind belefértek a tábor programjába. Legnagyobb értéknek a beszélgetéseket tartottuk. Azok az idős emberek, akiket 2002 nyarán elhívtunk a fiatalokhoz, már nem élnek. Meséltek nekünk a tanyasi iskolákról, a gyermekek által végzett munkákról, a régi óvodáról, a tanyasi életről. A gyerekek szájtátva hallgatták a régi történeteket. Minden nap új játékokat tanultunk, és új játékszereket készítettünk, amit haza is vihettek a gyerekek.
Ez a könyv csak apátfalvi gyermekjátékokat tartalmaz. Mi, a szerzők a Szigetházban tartott foglalkozásokon már nekikezdtünk feleleveníteni a népi játékokat. Jó érzés látni a gyerekeket, milyen buzgón igyekeznek elkészíteni egy-egy játékszert. Igen, hiszen ezt ők maguk csinálták, vigyázni is fognak erre a régi-új játékra.
Vargáné Nagyfalusi Ilona
|