Édeskömény: ősi gyomorerősítő
Szerző: Kiss Éva
Nálunk leginkább a termésével találkozunk, amiből hasfájós csecsemőknek készíthetünk enyhítő teát. Kevesen tudják, hogy pikáns fűszerként, kellemes ízű zöldségként is használatos.
Ismerjük meg!
Édeskömény: ősi gyomorerősítő Az édeskömény (Foeniculum vulgare) esetében maximálisan igaz a szokásos fordulat, hogy "már az ókorban, az egyiptomiak is ismerték". Nemcsak az egyiptomiak, hanem a görögök, kínaiak, indiaiak is, sőt, nemcsak ismerték, de gyógyhatású anyagai miatt termesztették is ezt a mediterrán térségben őshonos fűszer- és zöldségfélét. Észak-Amerikába is elvitték a bevándorlók, mára szerte a világon ismerik és használják. Magyarországra a rómaiak hozták el, majd a későbbi századokban a kolostorok "füves kertjeiben" is termesztették. A Dunántúlon a termesztésből kivadulva is megtalálható.
Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, illatos, évelő növény egy-két méter magasra nő, a szára egyenes, elágazó, hengeres, többszörösen szárnyalt levele van, szétálló levélkékkel. Ernyős virágzatú, apró szirmai sárgák. Íze, illata jellegzetesen ánizsos. A gumója ízletes zöldség, magjából gyógyhatású teát lehet főzni.
Három fajtája ismert: a varietas vulgare termése sötét színű, csípős, kissé édes ízű, ezt használják elsősorban fűszerként. A varietas dulce termése hosszabb, keskenyebb, halványabb színű, nem csípős, hanem édeskés, ezt nevezik "római köménynek". A varietas azori változat termése nem jó ízű, ennek fiatal hajtásait főzeléknek és salátának használják.
Miért jó?
Az édeskömény gumójának inkább az étrend színesebbé változatosabbá tételében van szerepe, tápértéke kevésbé jelentős. Ásványi só és C-vitamin, karotin tartalma miatt azonban ez sem elhanyagolható. Leginkább gyógynövényként, a termése (magja) miatt lett ismert, ez ugyanis az egyik legjobb természetes erjedés- és puffadásgátló, emésztést segítő szer. Hatóanyagot a benne található illóolaj tartalmaz: az édes ízű transzanetolt, a kesernyés, kámforos ízt adó alfa-fenchont és ánizsaldehidet. Görcsoldó hatású, és nemcsak az emésztőrendszer simaizmaira hat, hanem például a méh izmaira is, így menstruációs fájdalmak enyhítésére is használják. Elősegíti a bélgázok távozását, hashajtó teakeverékekhez is adják, hogy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket. Hasfájós babák teájának is része lehet, mivel szélhajtó és a csecsemőkori bélgörcsöket is jótékonyan enyhíti. A légúti hurutoknál is köptető és nyálkaoldó hatású.
A nőgyógyászati problémák és a prosztatarák kezelésére is alkalmazható. Mint görcsoldó minden simaizmot ellazít, így a méh izmait is megnyugtatja. Ösztrogén tartalmú növényként tartják számon, ezért egyéb női bajok enyhítésére, például a rendszertelen menstruáció szabályozására, klimaxos panaszokra is ajánlják a természetgyógyászok.
Édeskömény: ősi gyomorerősítő
Hogyan fogyasszuk?
Gumójának felhasználási területe sokoldalú, előétel, leves, főzelék, zöldségköret, mártás, pikáns ízű saláta készíthető belőle. Olaszországban párolva, olajban kisütve is fogyasztják, például a halételek mellé. Termését fűszerként levesek, főzelékek, szószok, halételek, sütő- és édesipari termékek (sütemények, cukorkák), likőrök ízesítésére használják.
Amikor teát készítünk, ajánlatos kissé összezúzni a magot (egy teáskanálnyit), majd leforrázni egy bögre vízzel, utána tízpercnyi áztatás után legjobb melegen meginni. A gyógyteáknak is megvan a napi adagja: ebből például naponta legfeljebb három csészével ihatunk. Kisgyermekek számára ennél sokkal gyengébb teát kell főzni, egy csipetnyi édesköményből, és csak kisebb mennyiséget fogyasszanak belőle!
Tippek-tanácsok
Menstruációs vagy klimaxos panaszok enyhítésére ajánlatos teának az édesköményt más gyógynövényekkel, cickafarkkal és komlóval kombinálni.
Termesztése egyszerű, akár a teraszon egy virágcserépben is megél.
A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a szabadban, vadon az édeskömény könnyen összetéveszthető a mérgező foltos bürökkel. Csak az gyűjtsön vadon termő édesköményt (és persze bármi más gyógynövényt is), aki biztosan be tudja azonosítani!
Érdekességek
Az ókori görögök az édesköményt marathonnak nevezték el Marathonól, mert a falu körül egész bozót volt vadon termő édesköményből. Hippokratész leírásában csecsemőkori bélgörcsök ellen ajánlotta. Egy másik ókori görög orvos, Dioszkoridész emésztést könnyítő gyógyszerként írja le.
A rómaiak az emésztésüket serkentették vele, nagy, gyomorterhelő lakomák előtt körbe adtak egy kis szelencét, amelyben édesköménymag volt. Egy csipetnyit szétrágva igyekeztek megelőzni a gyomorégést és az egyéb emésztési gondokat.
Az ősi Kínában, Indiában kígyómarás elleni szerként is használták.
Az édesköményt számos névvel illették a magyar nyelvben: bécsi kapor, főnigli, főnikli, nagykömény, német kömény, olasz kapor, római kapor, édesénik, magyar ánizs, ánizskapor, venkel.
|