A csodálatos káposzta
Szokás azt mondani, hogy télen kevesebb vitaminhoz tudunk hozzájutni, mint nyáron. Nos, ez csak részben igaz, hiszen az egyik fontos vitaminforrás egész télen rendelkezésünkre áll. Ez pedig nem más, mint a káposzta.
A káposzta az egyik leggyakoribb zöldségünk. A kései fajtáját télire
savanyítják, amelynek szintén megvan a kitűnő tápértéke. A káposzta vad fajtáját már az ókorban is ismerték és nagyon nagyra tartották. Mintegy 2500 éve termesztik, az egyiptomiak, a görögök és rómaiak étrendjében egyaránt megtalálható volt.
Tartalmaz káliumot, ként, jódot, kalciumot, foszfort, vasat, klórt, nátriumot, A-, B1-, B2- és C vitaminban rendkívül gazdag értékes táplálék. Napi 50-100 gramm elfogyasztásával fedezhetjük a felsorolt vitaminokból a napi szükségletet. A növény C-vitamin tartalmát a savanyítás után is megőrzi, ezért télen nem csak nyersen, hanem savanyítva is gazdag vitaminforrás.
A káposzta az egyik legrégibb és legelterjedtebb természetes gyógyszerünk, fontos szerepet tölt be a népi orvoslásban. Nyersen, főve vagy savanyítva hat a szervezetünk gyógyítására. A növény nyersen összetört, vagy savanyított leveleit fagyott testrészek
ápolására, égési sebek gyógyítására, kelések kifakasztására használják. A modern fitoterápiai kezelésekben a káposzta levét sárgarépa-lével keverve gyomor és nyombélfekélyek
gyógyulásának elősegítésére alkalmazzák, kiegészítő gyógymódként. Naponta fogyaszthatjuk főve vagy nyersen salátának, de mindennapi fő eledelünket nem képezheti. Bármennyire is kitűnő gyógyszernek bizonyul a káposzta, fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, mert a káposztának
mellékhatása is lehet a jód biológiai hasznosulását gátló anyagai
következtében. Ha kúraszerűen fogyasztjuk, legjobb ha keverjük zellerrel, sárgarépával, stb. kiválasztva azt a zöldséget, amely hasonló hatással van a szervezetünkre.
|