Langó kápolna:

A Langó-kápolnát Langó Mátyás (1861-1908) és felesége, Szigethy Rozália (1864-1932) építtette. A szájhagyomány szerint negyedik elemibe járó András fiuk lába váratlanul lebénult, a közeli tanyai iskolából testvére a hátán húzta haza. A fiú nyomorék maradt. 1899-ben hatalmas vihar kerekedett, miközben a gyerek elmászott a tanyából. Keresték, nem találtak rá. Katonák és csendőrök is átfésülték a környéket, de hiába. Az édesapa Máriához fohászkodott, és elhatározta, ahol ráakadnak a fiúra, ott kápolnát épít. Egy katona a Langó-kereszt tövében talált rá. A kis András a kápolna építése évében, 1900-ban, tizenegy éves korában halt meg. A halotti anyakönyvben a halál oka: térdízületi gyulladás kiújulása.

A kápolna építésének mondai elbeszélése megható ugyan, de valójában az apátfalvi határ több mint négyszáz tanyája lakóinak ájtatoskodási helyéül létesült, korábban a kápolna előtti kereszt töltötte be ezt a szerepet. A tanyai lakosság lelki szükségletének kielégítésére létesült a kápolna, építését és fenntartását a jómódú Langó Mátyás önzetlenül magára vállalta.

Arányos, kellemes hatású épület. Csúcsíves ablakaival, ívsoros főpárkányával, az apostoli kettős keresztekkel, vakítóan fehér falfelületével fölhívja magára a figyelmet. Berendezéséről és fölszereléséről a korabeli irat így szól: „A kápolnában van egy téglából és cementből készült oltárlap, egy állítható oltár, rajta oltárterítők, oltárpárnák, egy feszület, két gyertyatartó, az oltár fölötti fülkében fából faragott Mária-szobor, mely 288 koronába került, a szobor mellett két virágtartó, a bejáratnál egy szenteltvíztartó."

Kun kereszt:

Magyarcsanád és Kövegy között, a régi térképeken Dáli Ugarnak nevezett határrészen, az egykori Belezi ér partján monolit kőkereszt áll embermagasságnyira kiemelkedve a földből. A kőkereszttől néhány száz méterre a felszínen szórványosan középkori kerámiatöredéket találunk.

A néphit - mint utaltunk rá - a keresztet Kun László sírjelének tartja. Már a múlt századbeli leírások is megemlékeznek a szokatlan vagy legalábbis ezen a területen szokatlan kőemlékről.

1974-ben Trogmayer Ottó vezetésével kisebb hiteles ásatásokat végeztek, hogy pontosan meghatározzák a kőkereszt méreteit. Akkori megfigyelések szerint a kőtömb eredeti magassága 290 centiméter, ebből 120 centiméter van a földben. Eredetileg valószínű, hogy csak egy méterre ásták a földbe, alsó része ugyanis keskenyebb és laposabb. A kereszt karjának fesztávolsága 95 centiméter. Környékét rablóásatásokkal annyira feldúlták, hogy nem lehetett megállapítani, volt-e mellette sírgödör.

Helybeliek elmondása szerint a földterület egykori tulajdonosa kiemeltette a kőemléket, hogy ne zavarja a szántásban, majd a csendőrség parancsára visszahelyeztette. Tudniillik a keresztet katonai térképeken vonatkoztatási pontként tüntették fel. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a visszahelyezés esetleg több méteres eltéréssel történt-e.

A kőkereszt anyagának meghatározását Ravasz Csaba végezte el. E szerint a kőzet jellegzetes palás, gyűrt szerkezetű, tömött, kemény, egyenetlen törésű, jellegzetes gneisz. Fő ásványos elegyrészei: földpát, kvarc, biotit és muszkovit. Származási helyére vonatkozóan semmi közelebbi adatott nem tudott adni. Mivel igen típusos kifejlődésű kvarc-földpát-csillám gneisz kifejlődéssel volt dolga, annyit megállapíthatott, hogy ez a Déli-Kárpátok övezetében elterjedt kőzetfajta. Hasonlóképpen ismert előfordulása a Svájci-Alpok területéről is. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a rendkívül súlyos kőtömböt nem a Svájci-Alpokból, hanem tömbként esetleg már kifaragva a Maroson, illetve a Belezi ér vízi útján Erdélyből szállították a Dél-Alföldre. A zömök, rövid karú, máltai keresztre emlékeztető forma semmiképpen sem illik a barokk kori keresztjeink sorába. Ugyanakkor kétségesnek tűnik az is, hogy a török uralom idején mód lett volna a több tonna súlyú kőtárgy ideszállítására. Hasonló típusú kereszteket igen nagy számban ismerünk Közép-Európából. Csehországban például mintegy ötszáz ilyen kőemléket tartanak nyilván. Anyaguk csaknem mindig helyi eredetű, és mindig egy darabból készültek. A formák igen nagy változatosságot mutatnak, és felületük sosincs díszítve.

Külföldi szakirodalom szerint ezek a kőkeresztek általánosak a XIII. századtól a XVI. századig terjedő időszakban, később azonban már nem állítottak fel ilyen kőemlékeket. Funkciójuk igen széles körű, határjelek, törvényhelyek, emlékkeresztek (baleset, gyilkosság, szerencsés megmenekülés) vagy bűnbánati keresztek. A legtöbb esetben mindenféle évszám, jel vagy felirat nélkül készültek. Ezen ismertetőjegyek alapján a magyarcsanádi határban álló kőkeresztet a XVI. század elejére lehetne datálni. Adva van a történeti összefüggés is, létesítését kapcsolatba lehet hozni a közelben lejátszódott nagylaki csata véres következményeivel, a csanádi püspök és Telegdy kincstartó kegyetlen meggyilkolásával.

Az utóbbi évek Szeged környéki éremleletei arra figyelmeztetnek, hogy a XVI. század során egészen az 1596. évi hadjáratig még tovább éltek az alföldi falvak közösségei, hiszen módjukban állt nagy mennyiségű ezüstpénzt tezaurálni. A pénzek részletes vizsgálata széles körű kereskedelmi tevékenységre utal. Nem lehet kizárni tehát azt a lehetőséget, hogy a kérdéses kőkeresztet a mohácsi csatát követő évtizedekben szállították mai helyére. Két másik támpont tovább szűkítheti a kormeghatározás kereteit. A makói múzeum őriz egy középkori sírkövet, melyen a felirat feletti relief keresztje emlékeztet a magyarcsanádi objektum formájára. A síremlék 1917 tavaszán került elő Makón, a Mészáros-féle téglagyár földkitermelő gödreinek egyikéből. Kovács Gyula mérnök szerint a sírkő a XVI. század végén elpusztult Szentlőrinc falu temetőjéből való. Ezt a vélekedést alátámasztották a kőlap közelében fekvő embercsontmaradványok.

Szentlőrinc faluról tudjuk, hogy 1560-ban adót fizetett a csanádi székeskáptalani prépostnak. 1561-ben a Telegdy család kezéből visszaszállt a koronára. 1686-ban a török elpusztította, s többé nem épült újjá, területe Makóhoz tartozott. 1700-ban már mint a város egyik pusztáját említik a források. Ezen adatok alapján feltételezhető, hogy a szentlőrinci sírkő a XVII. század közepén készülhetett.

1975 őszén útépítés közben a magyarcsanádi kereszthez meglehetősen közel végzett földmunkák során sírokra bukkantak. A leletmentő ásatás zömmel melléklet nélküli csontvázakat hozott napvilágra, néhány sírból azonban kisméretű huzalból készült franciakapocs került elő, melyek alapján úgy tűnik, hogy a temető e részét a XVI. századra korhatározhatjuk. Valószínűnek tartjuk, hogy a magyarcsanádi kőkereszt ehhez a temetőhöz tartozott, s a szentlőrinci kőemlék alapján az is feltételezhető, hogy a magyarcsanádit is a XVI., esetleg a XVII. században állították.

Egy másik feltevés szerint a kőtárgy emlékkereszt lehet. Fölállítása Dózsa parasztfölkelésével függhet össze. Itt az egykori Belez község dombján állt a parasztvezér tábora, ahol Csáki Miklós püspököt karóba húzatta. Ezt a helyet jelölhették meg az emlékkereszttel. Belez a XVI. században felerészben a csanádi püspök, felerészben a csanádi káptalan birtoka volt. A Luczay családnak pedig épp a kereszt környékén terültek el a földjei.