Azt�n valami t�rt�nt.  
A Biblia szerint az �den kertj�ben elb�jva volt valahol egy k�gy�. �s volt egy bizonyos tiltott gy�m�lcs is, amely nemcsak a j�nak, de a gonosznak tud�s�t is �rizte.  
Az embernek, aki ezt a sok ezer �ves m�ltba t�n� bibliai t�rt�netet le�rta, lehetett valami fogalma a t�rt�ntekr�l, csakhogy szavakkal nem tudta j�l kifejezni, ez�rt alleg�ria seg�ts�g�vel �rta le. Az ember mindig alleg�ri�t haszn�l, mikor k�ptelen valamit rendesen megfogalmazni. A jelk�pes �br�zol�s pedig gyakran f�lrevezet� tud lenni.  
Egy biztos: besz�l� k�gy� nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. �s nem volt semmif�le titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tud�sa, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt.  
Val�j�ban az t�rt�nt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondol�sai �nmag�r�l, melyek t�vol �lltak Istent�l �s t�vol �lltak a sz�m�ra teremtett vil�gt�l. Ezek az elk�pzel�sek azt�n rendre kitereb�lyesedtek benne, s ezekb�l, az � bens�j�ben, �p�tett mag�nak egy k�l�n�ll� �s l�thatatlan vil�got. �lmok �s �br�ndok vil�g�t. Egy vil�got, amely m�r kezdett hihet�bb lenni sz�m�ra, mint az a m�sik, melyet Isten teremtett. Hogy haragv� angyal �zte ki l�ngpallos�val az embert a Paradicsomkertb�l, az csak mese volt, amit lelki sz�ks�gb�l, a maga igazol�s�ra tal�lt ki. Az ember saj�t akarat�b�l ker�lt ki onnan. Ha az alleg�ri�k �tj�t akarjuk j�rni, azt mondhatjuk: Isten vil�g�b�l az els� emberi tal�lm�ny, egy sokfok� l�tra seg�ts�g�vel ker�lt ki, melyet a maga vil�g�ban egy�tt kalap�lt �ssze embert�rsaival, �lmokb�l �s �br�ndokb�l. Kiker�lt h�t a hajdani �denb�l, �s a visszavezet� utat az�ta sem k�pes megtal�lni.  
K�in �s �bel �lmodta a f�ld sz�n�re az els� verseng�st, �s ez a verseny irigys�get, gy�l�lk�d�st �s gyilkoss�got sz�lt. �s att�l az id�t�l fogva az ember nem tudta j�nak �s sz�pnek l�tni a vil�got. Gonosznak �s vesz�lyesnek l�tta. �s min�l ink�bb elhitte, hogy gonosz �s vesz�lyes, ann�l vesz�lyesebb �s gonoszabb lett k�r�l�tte a vil�g. Azut�n, az id� m�lt�val, m�r k�ptelen volt megl�tni Isten alkot�s�t. Csak a maga vil�g�t l�tta, amely telve volt gy�l�lettel �s szenved�ssel, igazs�gtalans�ggal, betegs�ggel �s mindannak a hi�ny�val, amire pedig oly nagyon v�gyott. Rem�nytelennek t�n� lelki�llapot�ban fegyvereket tal�lt fel, amelyek egyre hat�konyabban tudtak �lni. Betegs�geket, melyek meg tudt�k hosszabb�tani a szenved�st. Oltalmaz� pajzsokat tal�lt ki a maga kiagyalta fegyverek ellen�ben �s gy�gyszereket a maga el�id�zte betegs�gek kezel�s�re, �s az ember ezt a gonosz tud�st tov�bbadta, nemzed�kr�l nemzed�kre. Minden nemzed�k hozz�tett valamit ehhez a "tudom�nyhoz", m�gnem abb�l a gonosznak olyan hatalmas �s olyan bonyolult birodalma alakult ki — k�rbez�rva az emberis�get minden ir�nyb�l — , hogy a nagyon is l�tez� Isten m�r nem l�tszott t�bbnek, mint �lomnak, t�voli �s val�sz�n�tlen �lomnak.  
Csak valahol az ember lelk�nek legm�ly�n volt m�g egy gy�nge kis pisl�kol� f�ny. Mint t�voli eml�ke valami tiszt�nak, valami magasztosnak, valami sz�pnek. Valami szomor� v�gy�d�s az elvesztett �den ut�n, t�tova rem�nye a r�g elfeledett, meleg �s tiszta f�ny visszat�rt�nek. A f�nynek, amelyben �gy l�thatn� a dolgokat, amilyenek azok val�j�ban, �s nem k�ne tapogat�zva keresg�ljen a s�t�t hom�ly�ban, hogy megragadjon valamit, ami nem is l�tezik.  
Itt �s amott, j�ghideg t�li �jszak�kon neh�ny ember f�kly�kat gy�jtott �s a csillagvil�gos szabad �g alatt feny�f�khoz k�t�zte azokat, figyelve a felt�r� l�ngokat. �s azokb�l a l�ngokb�l �br�nd sz�letett, �j v�gy�lom. Kev�ske rem�ny volt r�, hogy ez az �lom val�s�gg� v�ljon, m�gis sokat jelentett, csak r�gondolni is. Az emberek kezdt�k ezt az �lmot meg�nnepelni. A s�t�ts�gen aratott gy�zelem v�gy�lm�t. A meleg fel�lkereked�s�t a hideg f�l�tt. A tavasz diadal�t a t�l f�l�tt. �s nemcsak a term�szet �nmag�n vett gy�zelm�t, hanem az ember diadal�t is, amit a maga sz�v�n bel�l v�vott ki, abban a kegyetlen �s s�t�t vil�gban, amit maga-mag�nak f�l�p�tett. Ez volt val�j�ban kar�csony kibimb�z�sa.  
Isten k�ny�r�letet �rzett az ember ir�nt, aki elveszett a maga gy�l�letre �s r�ts�gra �p�tett vil�g�ban �s k�ptelen volt visszatal�lni abba a vil�gba, amit � teremtett sz�m�ra. Isten az�rt elhat�rozta, hogy k�ld az embernek valami nyomravezet� jelet. Olyan �zenetet, amit meg�rthet. Jelet, amit k�vethet. Jelz�st, ami visszavezetheti �t a j�s�g �s sz�ps�g vil�g�ba.  
Az �zenetet J�zus hozta el, vagyis a Messi�s, vagy amilyen emberi n�ven csak nevezni akarod Isten h�rn�k�t, akit k�ld�tt az embereknek, ember k�p�ben. Innent�l fogva m�r ismerheted j�l a t�rt�netet. A kisded J�zus meg�rkez�s�t a f�ldre Isten �j gondolat�nak f�nyes csillaga hirdette meg, �s a Gondvisel�s angyalai, akik elj�ttek a cs�ndes puszt�ba az egyszer� p�sztorokhoz.  
Hogy mi�rt �ppen a p�sztorokhoz j�tt az �zenet? Mert �k a term�szet �l�n �ltek, Isten teremtett vil�g�ban. A puszt�ban, ahol t�bb idej�k volt gondolkodni, mint azoknak, akiket v�rosok k�falai k�z� z�rva lefoglalt a maguk alak�totta f�ldi �let sok hi�baval� k�zdelme.  
"NAGY �R�M J� H�R�T HOZZUK N�KTEK! — mondt�k Isten angyalai a p�sztoroknak. A p�sztorok pedig f�ln�ztek az �gre, l�tt�k odaf�nn ragyogni az �j csillagot �s meg�rezt�k az �zenet jelent�s�t. Tudt�k, hogy azon az �jszak�n f�l�tt�bb nagy valaki sz�letett. Valaki, akinek k�ldet�se a vil�g megment�se kell legyen. A p�sztorok, izgatotts�gukban �s �r�m�kben, megj�vend�lt �dv�z�t�j�knek a legpomp�sabb nevet adt�k, ami csak szeg�nyes sz�kincs�kb�l futotta: "�JSZ�L�TT KIR�LY" -nak nevezt�k �t.  
Neh�nyan, b�lcsek, ugyancsak f�lismert�k a csillagot �s besz�moltak r�la uralkod�juknak. Elmagyar�zt�k, hogy a k�l�n�s csillag megjelen�se jel, amely valakinek a sz�let�s�t jelzi. Valaki�t, aki minden eddigi uralkod�n�l nagyobb lesz a f�ld�n. Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tud�sa szerint, mondv�n: � lesz a "KIR�LYOK KIR�LYA".  
A kar�csonyi t�rt�net tov�bbi r�szleteit mindenki ismeri. A p�sztorok k�vett�k a csillagot �s megtal�lt�k a kisded J�zust egy j�szolban. Megcsod�lt�k �t. A t�rt�netnek erre a r�sz�re vonatkoz�lag �r�sos bizony�t�kaink vannak. Nincs viszont bizony�t�kunk sem a h�rom kir�lyok �s a b�lcsek megjelen�s�re, sem az aj�nd�kokra, amiket feltehet�en hoztak. �gy t�nik, hogy ezekkel a r�szletekkel k�s�bb kerek�tette ki a t�rt�netet rajong� emberek t�lf�t�tt k�pzelete. Az egyetlen uralkod�i tett, amir�l t�nyleges bizony�t�kunk van, a zsid�k kir�ly��, aki akkoriban a R�mai Birodalom vazallusa volt, �s aki megparancsolta, hogy az orsz�g minden �jsz�l�tt kisded�t meg kell �lni. Ebb�l is vil�gosan kit�nik, hogy b�r sz�besz�d t�rgya volt uralkod� politikai k�r�kben, val�j�ban senki sem tudta a helyet, ahol a KIR�LYOK KIR�LYA megsz�letett. Senki emberfia, kiv�ve a p�sztorokat.  
J�zsef �s M�ria elmenek�ltek Egyiptomba �s nyolc �vig �ltek ott sz�m�zet�sben. Majd, amikor visszat�rtek a sz�l�f�ldj�kre, f�lrevonult z�rk�zotts�gban �lt�k az �let�ket, ker�lve, hogy a vil�g figyelm�t kicsit is magukra vonj�k. A kar�csonyi �zenet eml�ke azonban m�g akkor is tov�bb �lt. Az emberek m�g mindig suttogtak az �dv�z�t�r�l, aki azon az �jszak�n megsz�letett n�kik, �s aki egy napon majd megszabad�tja �ket elnyom�ikt�l. V�gyaikban �gy jelent meg ez az �j �dv�z�t�, mint egy �j S�mson, vagy egy �j D�vid, ki a rend�thetetlen harcos erej�vel �s r�termetts�g�vel j�n majd, �s kiverve az ellens�get felszabad�tja az orsz�got a r�mai iga al�l. K�s�bb azt�n, mikor J�zust szemt�l szembe l�thatt�k �s megtudt�k, hogy � az�rt j�tt, hogy b�kess�get hozzon a f�ldre, nem pedig h�bor�s�got, tan�cstalanok �s csal�dottak voltak.  
A t�megek nem akart�k �t azzal az �dv�z�t�vel azonos�tani, akir�l a pr�f�t�k besz�ltek. Azok, akik l�tt�k �t beteget gy�gy�tani, var�zsl�nak mondt�k, azok pedig, akik hallott�k sz�lni, Keresztel� J�nosnak vagy valami hajdani pr�f�t�nak gondolt�k. Csak igen-igen kevesek voltak, akik felismert�k benne azt, aki � val�j�ban volt.  
Az egyh�zi vezet�k szembefordultak vele, mert az � tan�t�sai ellentmond�sban voltak vall�suk elfogadott tant�teleivel. A t�rsadalom politikai vezet�i ellene fordultak, mert � elvetette a l�zad�s kirobbant�s�nak gondolat�t. V�g�l meg�lt�k, mert � nem az volt, akit v�rtak.  
Meg�lt�k J�zust, az embert, test�ben, de a Megv�lt�t, az isteni �zenetet, melyet J�zus hozott, m�gsem tudt�k meg�lni. Itt maradt az �zenet, b�r csak nagyon kevesen �rtett�k meg �s kevesek tudtak r�la. Ezeket a keveseket h�vt�k apostoloknak �s tan�tv�nyoknak, akik sz�tsz�ledtek a vil�gban �s kezdt�k magyar�zni az �r�mh�rt a n�peknek, mindnek a maga nyelv�n. De csak az egyszer� emberek �rtett�k meg, a tanulatlan, term�szettel egy�tt �l� emberek. A t�bbiek, akik v�rosokban laktak �s �lb�lcsess�gek elm�leteihez k�t�tt�k magukat, az �zenetben pr�b�ltak olyan bonyolult valamit tal�lni, ami egyszer�en nem volt benne.  
Az �j vall�s, amely J�zus �lete �s tan�t�sai nyom�n fel�p�lt, a kereszt�nys�g nevet kapta, �s k�vet�i a szeg�nyek �s elnyomottak voltak. Ez sz�totta f�l R�m�ban a zend�l�st, mely a birodalom �sszeoml�s�hoz vezetett. Ez szolg�lt alapul �j birodalmak �p�t�s�hez. Ahogy az id� m�lt, tanult emberek, akik a tan�t�st m�gsem �rtett�k eg�szen, J�zus eml�kezete nyom�n fel�ll�tottak egy teljes, �j tant�tel-gy�jtem�nyt. Az �vsz�zadok sor�n ezer �s ezer embert sanyargattak, k�noztak �s �ltek meg J�zus nev�ben, �gymond "a kereszt�nys�g jav�ra". A J�zus nev�vel alap�tott �j egyh�z nem �rtette meg az �r�mh�rt sem. Az ember t�ls�gosan m�lyre s�llyedt a maga t�veszm�inek tenger�ben, �s ezek a t�veszm�k id�vel a vil�got egyre-egyre r�tabb� tett�k. A zavaros eszm�ken kiteny�szett a gy�l�let, �s a gy�l�lett�l elburj�nzott a cs�fs�g. Ezek a t�veszm�k egyre t�bb betegs�get, egyre t�bb nyomort, egyre t�bb b�nt eredm�nyeztek. A b�n, nyomor�s�g �s betegs�g pedig a f�ld arc�t megint tov�bb cs�f�totta. Az emberis�g �rd�gi k�rbe keveredett. Alulr�l, az �sszezavart, emberalkotta elm�letek m�ly�b�l csak nagy n�ha ragyogott f�l egy gy�nge kis f�nysug�r a vil�goss�gb�l, mit J�zus hozott el k�z�nk, hogy meglelhess�k a visszavezet� utat Isten igazi vil�g�ba. Ezek a felt�nedez�, egym�st�l t�voli kicsi f�nyek azt�n, ha halv�nyan is, de m�giscsak kirajzolt�k az embercsin�lta s�t�ts�gen �tvezet� �sv�nyt.  
 
"SZERESD FELEBAR�TODAT S M�G AKI �TKOZ, AZT IS �LDJAD!"  
 
Csak kicsike f�nysug�r ez. Alig elegend�, hogy az emberis�get el�bbre mozd�tsa k�tezer �ven �t, b�r neh�ny h�velyknyit. Isten val�di �zenete eltemet�d�tt s�t�t �s bonyolult elm�letek, �res formas�gok al�, az �lm�velts�g kitaposott �tja al�.  
�s b�r az �zenet igen egyszer�, tal�n legt�bb�nknek t�ls�gosan is k�nnyen �rthet�, mivel elm�nket hozz�szoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az �zenetet �ltal�ban a gyermekek �rtik meg, am�g csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelk�k m�ly�n, gyermekek voltak a p�sztorok is.  
Isten vil�ga csod�latos, �s csod�latos az ember is. Ez minden, amir�l az �zenet sz�l. Vedd le a sz�nezett szem�veget, azt a hamis szem�veget, melyet az �gynevezett m�velts�g rakott a szemed el�. A f�lelmek, k�ts�gek, t�ves hiedelmek, tanok �s szok�sok sz�nezte szem�veget. Vedd csak le, �s mindj�rt el�d t�rul a vil�g, ahogy azt Isten megteremtette. Amilyen az val�j�ban.  
H�nyd le �ntudatodr�l az ember-k�pzelte tud�s �br�ndj�t, a betegs�gek tal�lm�ny�t, a szenved�s �s gy�l�lk�d�s csin�lm�ny�t. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember magaalkotta vil�g�ban fordulnak el�, ami nem az igazi vil�g. Ez csak a sz�nezett szem�veg vil�ga.  
�m a kar�csonyi �zenet legnagyobb titka ezekn�l m�lyebben rejtezik. A l�t alapvet� t�rv�ny�ben. A szeretet t�rv�ny�ben.  
Mint ahogy a term�szet vil�g�ban minden, amit l�tunk vagy tapintunk nem egy�b, mint a hat� er� k�l�nf�le form�ja, azonk�ppen a l�lek vil�g�ban az egyetlen l�tez� elem a szeretet.  
A vil�got szeretet hozta l�tre, szeretettel �s a szeretet kedv��rt. �gy h�t a szeretet az egyetlen ind�t�k, az egyed�li er�, ami k�pes el�bbre vinni a vil�got. Mondhatn�nk, a szeretet hi�nya olyan, mintha f�ny n�lk�l j�rn�nk a k�d hom�ly�ban, melyben elv�sz az �sv�ny, mely d�moni �rnyakat sejtet �s ami a semmibe visz.  
Ha van okunk, hogy a kar�csonyfa gyerty�it meggy�jtsuk, az csak az lehet, hogy eml�keztess�k magunkat a szeretet fontoss�g�ra az emberi l�tben. A szeretetre, ami ragyog� f�nyk�nt munk�l a benn�nket k�r�lvev� s�t�tben, ahol ez a mi vil�gunk telve van az ember kital�lta r�mek ijeszt� �rnyaival, melyek a gy�l�lk�d�s �s a szenved�s egyazon tengelye k�r�l forognak. Ezek a kar�csonyi f�nyek kell eml�keztessenek benn�nket, legal�bb egyszer az �vben, hogy nincs m�s ki�t ebb�l a v�gzetes �rv�nyb�l, mint a szeretet.  
Ez a csal�d, kedveseim, kicsi homokszem csak a vil�gban. De ha ti fel tudj�tok fogni a kar�csonyi �r�mh�r val�di jelent�s�t, �s annak tan�t�s�t a magatok kis b�vk�r�ben mind elkezditek m�k�dtetni, �gy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a s�t�tben, �s seg�t majd m�sokat, hogy �k is meglelj�k a maguk �tj�t.  
A vil�g sz�p �s j�. Csillagok, vir�gok, f�k, k�k egek �s es�s �jszak�k, a mosoly embert�rsunk arc�n, a gondolat, mi �r�m�t �s boldogs�got fogan — mindez �gy egy�tt a vil�g. Mikor az �tj�t j�rj�tok, eml�kezzetek r�: nincs semmi egy�b k�r�l�ttetek, mint Isten, meg amit bel�le visszat�kr�zt�k.
Ha olykor-olykor �gy �rzitek, hogy s�t�t �rnyak vesznek k�r�l, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok �rny�k�t l�tj�tok, �s a s�t�ts�g abban nem egy�b, mint a f�ny hi�nya. Munk�lkodjatok ezeken a magatokban rejl� s�t�t foltokon, �s akkor megszabadultok a gonoszs�g, a betegs�g, a szomor�s�g �rny�t�l, �s minden egy�bt�l, ami megr�m�thet. Legyen mened�ktek a szeretet, �s jobb lesz a vil�g, amelyben �ltek.  
Ez, szeretett gyermekeim �s unok�im, az �n nektek �rt kar�csonyi t�rt�netem. Eml�kezzetek r�, ha majd az �jszaka s�t�tje r�tok szakad. Mikor majd �gy l�tj�tok, hogy a vil�g elmer�l a k�dben, �s �n t�bb� m�r nem leszek itt, hogy kiny�jtsam fel�tek a kezem. Veletek leszek mindig ennek a kar�csonynak az eml�kezet�ben.